Boldog Új Évet!

Sziasztok, kedves olvasók! Íme elérkeztünk az év utolsó napjához. Alig néhány óra múlva már 2016 lesz, vagyis egy újabb, gyönyörűséges eszetendőt kezdünk. Ugyebár én (Elizabeth) és a kedves Sophia Romániában, Erdélyben élünk, ezen belül is egy kis faluban, melynek becses neve Szászcsávás. Hogy miért is mondtam ezt el? Mert ez a kis falu rengeteg hagyományt őriz, köztük a szilveszteri tüzeskerék-gurítást is.

Most, hogy így vészesen közeledünk az éjfélhez és 2016 januárjához, szeretnénk egy keveset informálni erről.

Szászcsáváson minden évben tüzeskereket engednek, ezzel búcsúztatják az évet. 8-kor, 9-kor, 10-kor és 11-kor egy-egy rengeteg szalmával körbekötözött, régi szekérkereket meggyújtanak, majd leengedik a legmagasabb dombon. Ezzel ellenben fél 12-kor 2, éjfélkor pedig 3 kereket engednek egyszerre. A dombtetőn hatalmas tűz lobog, kormot és szikrákat lövellve az ég felé.

Itt mellékelnék egy néhény másodperces videót, mely a 2011-es (egyik) tüzeskerékről készült élőben, fent, a tűz és a szalmaguriga mellől:

Valamint a világháló rengeteg pontján találhattok a mi kis falunkról cikkeket, fotókat, többek közt a tüzeskerekekről is.

Boldog Új Évet kívánunk minden kedves olvasónak és bloggernek, bloggerinának!
 Igyatok, egyetek, olvassatok sokat, de mindenek előtt BLOGOLJATOK!

HAPPY NEW YEAR!

-a Demigod Critics tagjai

Csúszik az eredményhirdetés, avagy a hajunkat tépkedjük

Kedves bloggerek és bloggerinák! Mint tudjátok, tegnap éjfélkor lezártuk a versenyt, vagyis mostmár senki nem jelentkezhet.
A bejegyzésbe az volt írva, hogy az eredményhirdetés december 28-a és január 3-a között fog zajlani. Tanácskoztunk, megszámoltuk a jelentkezőket, és történetesen nem hittünk a szemünknek. Több, mint 40 nevezést kaptunk, hihetetlenek vagytok! Nemrégiben abban reménykedtünk, hogy legalább a 15 legyen meg, erre tessék. Mindenkinek nagyon köszönjük!
De akkor vissza a témára. Szerencsére minden kategória indulni fog, ugyanis kaptunk elég jelentkezőt mindegyikből. Merem állítani, hogy a legtöbben novellával, verssel és fotóval jelentkeztek, a legkevesebben pedig rajzzal. De hogy miért is az a címe a bejegyzésnek, hogy a hajunkat tépkedjük? Mert annyi mindent kell elolvasnunk és megnéznünk, hogy a pontos dátumokat egyszerűen kénytelenek vagyunk megváltoztatni az eredményhirdetéssel kapcsolatban. Rengeteg alkotást küldtetek nekünk, melyeknek száma biztosan megugrotta az 50-et. Így hát kénytelenek vagyunk kicsit változtatni a terveken, vagyis arrébb toljuk az eredményhirdetést jó pár nappal.

Tehát a választásunk arra esett, hogy január 18 és 24 között fog tartani az eredmények kihírdetése. Minden nap egy kategóriát hírdetünk ki, olyan sorrendben, ahogy a versenyes bejegyzésben találhatóak meg a kategóriák.

Mégegyszer nagyon hálásan köszönünk minden egyes elküldött művet és jelentkezést, szuperek vagytok!

 SOK SIKERT KÍVÁNUNK MINDENKINEK! ;)

-A DC lányai

Újabb fejléc rendelés

Sziasztok! Ma újra egy fejléccel érkeztem, remélem nektek is tetszeni fog! ^^

§ Ahol még megtalálhattok §

Sziasztok, rózsaszirmok! :)

Ezúttal nem egy kritikával érkeztem, hanem egy nemrég induló, Végítélet című blogomat szeretném bemutatni nektek, melybe Elizabeth közreműködésével vágtam bele. Ezidáig a prológus került fel, de ha netán kedvetek támad egy izgalmas, fantasy-krimi keverék történethez, nyugodtan nézzetek be! :)

A blog fülszövegét és előzetesét itt is megtekinthetitek. 

                                                                Végítélet 

 

 ,, A test és a lélek állandó hatást gyakorol egymásra." 

Mondják a nagy bölcsek, akik évezredek óta tanulmányozzák a kettő közötti összefüggést. Ezt az állítást még a pusztító, kegyetlen Bérlők sem tagadhatják le, akik más gazdatesteket uralva végeznek az emberiséggel. Céljuk, hogy az ártatlan polgárok gyengepontját felhasználva végezzenek azokkal, szem előtt tartva a lélek és a test kapcsolatát. Ráadásul az emberek halála felemelő erővel látja el az emberi álruhába bújt gonosztevőket. 

Jacelyn Frewer, a C.A.M.A. bűnügyi egyesület határozott egyénisége egy régi emlék kapcsán próbál a Bérlők nyomára bukkanni. Abraham, a gyors észjárású hacker, Kaillen, a beképzelt szívtipró, és Rowan, a visszahúzódó újonc segítségével fáradoznak a Bérlők kiismerésén. Konfliktusok sorozata nehezíti meg küldetésüket, és az is előfordulhat, hogy a győzelemhez véres útvonal vezet." 

És így a bejegyzés végén kellemes Karácsonyt kívánok mindenkinek! :)

KRITIKA: Dominique Know - Egy zombi naplója

[először is: végtelen elnézésemet kérem, amiért várakoztattalak, és amiért ennyire rövid lett a cikk, a történet részhez tudtam volna még írni, de nem akartam spoilerezni. :D]

A blogot >>itt<< érhetitek el.

Első benyomás:

Mint említettem, fontosnak tartom az első benyomást, így szeretném kritikaírási pontjaim elsőjévé tenni eme szempontot.

Mindig is azt láttam, hogy a blogírás a lányok műfaja, legalább is személy szerint sosem találkoztam még olyan bloggal, amit ellentétes nemű írt volna, ezáltal kíváncsian áltam hozzá a blogodhoz, annak ellenére, hogy a zombikat kifejezetten nem kedvelem. Legalább is nekem a kinézetből és a címből az jött le, hogy egy zombiapokalipszises történetről van szó, viszont az első fejezet elolvasása után valahogy nem vált egyértelművé a dolog, amit szeméky szerint ötletesnek tartok. Megfordult a fejemben, hogy az egész kinézet és cím csak egy utalás arra, hogy Dominique csupán egy szürke hétköznapokban rekedt srác, szinte már zombinak érezve magát, és a zombiapokalipszises kinézet csak egy utalás az emberiség "elzombulására". Bár maga a fejezet nem sok kaput nyitott a fejezetben említett "kísérleti program"-on kívül.

Értékelésem: 4/5

Cím/design:

Bár ahogy látom a címmel nem tököltélk valami sokat, mindezek ellenére a célközönséget bőven megragadja, el is tudok képzelni egy zombi rajongót, ahogy a cím láttán rákattint a linkre, és mivel a fejléc/kinézet bár nem a legmesteribb munka, jól el lett találva, ugyanis egy zombi-apokalipszis blognak nem éppen kell csilli-villi tündöklőnek lennie, az igazi sokat mégis keveset sejtető, érzetre sokat ráad már az előtt, mielőtt az ember elkezdi olvasni magát a történetet.

Értékelésem: 3,5/5

Történet:

Maga a hangulat megvan már az elejétől fogva, a fogalmazásod tökéletesen át tudja adni az érzést, amit egy ilyen írástól elvár az ember. Különösen értékelem, hogy megpróbáltál szakmai szavakat és kifejezéseket is belevinni, kelt az olvasóban egy bizonyos érzetet, hogy márpedig ezt az írást komolyan kell venni, amit kifejezetten értékeltem. De mindezek ellenére próbáltam a szavak mögé látni, és rá kellett jönnöm, hogy nem sok minden bújik meg ott. Nem kéne minden bloggert profi íróként kezelnem, és ahhoz viszonyítanom, de ez elég öreg hibám sajnos, hhogyha olvasok valamit, attól vagy minőséget várok el, vagy már meg se legyen írva a dolog.

Visszatérve a témára, a fogalmazásod akármilyen jó volt, és ha kikapcsolódásképp tökéletesen le tudtál kötni, jól elvoltam az írással, bár meg kell mondjam, nem ezen írás hatására fog kitörni egy következő irodalmi forradalom, ami nem is baj. Voltak ellentétek a történésekben, például sok esetet láttam, amikor Dom /ha becézhetem így/ gondolt valamit valahogyan, de a külvilág felé nem éppen azt mutatta ki. És amilyen lassan, ütemesen történtek a dolgok az első fejezetekben, a beteg belgyógyászítra szállítása után valahogy hirtelen bummbele a közepébe, és arra kellett feleszmélnem, hogy hirtelen az egész kórház zombivá változott, holott pár másodperce még a másik szárnyban zajlott az élet, és nemigazán értettem a pár másodperc alatti hirtelen váltást. Nem igazán tetszett, hogy a srác egyből tudta mit kell tenni, és mindenki egyből értette hogy mi újság, valahogy hiányzott az az apokalipszis eleji "most meg mi a f*sz van?" szituáció, amit személy szerint elég nagy veszteségnek érzek.

Maga a történeted és a fogalmazási stílusod jó, a fordulatok azok amikkel itt-ott nem értettem egyet, és bár van még mit csiszolni és javítani rajta. Nem akarlak megbántani meg semmi, de ez nekem személy szerint egy sima, átlagos zombiapokalipszis sztoriként jött le, nem nagyon tartogatott semmi megváltó dolgot, csak szimplán van. És jó úgy, ahogy van. Ismétlem, az én bűnöm, hogy mindenben forradalmi magaslatokat akarok látni/láttatni, de ennek a történetnek jó, és megelégelő a maga hétköznapisága, és meg kell mondjam, remekül olvastatja magát. Feliratkoztam, várom a következő részt!^^

Értékelésem: 3/5

Összesen: 10,5/15 (igen, nálam ez még jónak számít.:D)

Elkészült fejléc

Sziasztok! ^^ Ez az első bejegyzés, amiben egy rendelésre készült fejlécet mutatok meg nektek, amely nemrég készült el. Remélem nektek is tetszeni fog! :) Véleményeket szívesen fogadok kommentben.

MŰVÉSZETEK HETE - Tündöklő tehetségek nyomában

A VERSENY LEZÁRULT!

Sziasztok kedves bóklászók, akiket erre hozott a kurzor nevű, esetünkben sorsfordító tárgy! :)

Mindenki jó valamiben. Egyesek a leírt soraikkal kápráztatják el emberek ezreit, míg mások az ecsetvonások mestereiként szemet gyönyörködtető festményeket alkotnak. A mai tehetségek gyakran nem kapják meg azt az elismerést, amelyet megérdemelnek, egyes esetekben az is előfordul, hogy elítélik a művészeket a személyiségük miatt. Így hát magától értetődő, hogy a kevésbé ismert alkotóknak szükségük van egy esélyre, amelynek köszönhetően szabadon engedhetik képzelőerejüket, érzelmeiket, gondolataikat. Pontosan ezért hoztuk létre ezt az eseményt, a MŰVÉSZETEK HETÉT!

 

Bloggertársaimmal úgy döntöttünk, hogy rendkívüli versenyt rendezünk itt, a Demigod Critcs oldalon. Ezúttal nem egy újabb sablonos blogbeküldős-oklevélosztós hacacáréval állsz szemben, ez egy művészeti megmérettetés, melynek keretében arra kérünk benneteket, hogy a 7 általunk megadott művészeti kategóriában pályázzatok. A verseny célja, hogy kevésbé ismert tehetségeket fedezzünk fel, és mutassunk meg a nagyvilágnak. Bárki nevezhet, nemtől, életkortól, bőrszíntől és hírnévtől függetlenül, csak egy fontos dolgot tartsatok be: SAJÁT alkotással induljatok!
Beküldési határidő: legkésőbb december 27-e éjfélig.
Érdekel a dolog? Akkor lássuk a kategóriákat...

Kategóriák:

1. Fotózás

• Küldj be minimum 1, maximum 10 képet tetszőleges méretben és minőségben,
• Témalehetőségek: a) természet, b) város-civilizáció, c) a kettő viszonya d) tetszőleges,
• A fotókat egyediség, látvány és mögöttes tartalom alapján bírálja Sz. Szoni (Nikon7 verseny döntősei közé behívott fotóspalánta, képeit Instagramon itt csekkolhatod).

2. Novella

• Minimum 1 oldal, maximum 6 oldal terjedelmű, Times New Roman 12-es betűtípussal, normál sorközzel és margóval írt munka,
• Ha nem érsz rá külön erre az alkalomra írni valamit, egy régebbi, tetszőleges témájú művel is pályázhatsz,
• Jó lenne ha lehetőleg téli témájú írásokat küldenétek, amikben szerepel a következő mondat: ,,Arcára hópelyhek tapadtak, fekete hajtincseit jeges szél fújdogálta. Kék szemei mintha megfagytak volna, úgy fúródtak a fehér tájba. "
• A novella képekkel, montázsokkal, idézetekkel (forrásmegjelölés legyen!) bővítése engedélyezett, 
• Ebben a kategóriában maximum 3 munkát nevezhetsz,
• A novellákat a Demigod Critics és Skyscraper Blogdesign híres kritikusa, Sophia S. Argent értékeli.

3. Kisfilm/ trailer

• Beküldhetsz tetszőleges bloghoz tartozó trailert, ami úgy érzed, hogy jól sikerült, és az elmúlt fél évben készítetted, 
• Ebben a kategóriában max. 3 munkát nevezhetsz,
• Általad forgatott kisfilmet, összevágott képkockákat, tényleg bármit szabadon,
• A kategória fő zsűrije Joy McKenzie , nagy filmimádó és Demigod Critics kritikus.

4. Rajz

• Szintén a) természet, b) város-civilizáció, c) a kettő viszonya, d) általad választott témában pályázhatsz saját rajzzal, festménnyel, tetszőleges technikával készült munkával, 
• Ebben a kategóriában max. 5 munkát nevezhetsz,
• A döntőbíró Elizabeth A. Slattery, a Demigod Critics fejléces és kritikus mindenese, aki igazán konyít a színekhez.

5. Vers

• Ebben a kategóriában általad írt, maximum 2 oldalas munkákat várunk (Times New Roman 12-es betűtípussal, normál sorközzel és margóval írva),
• Nem kell feltétlenül rímelnie, lehet slampoetry, vagy egyéb prózai formájú mű is,
• Ebben a kategóriában max. 5 munkát nevezhetsz,
• Munkákat megítéli: Sz. Szoni.

6. Fejléc

• Küldj el egy általad készült fejlécet, ami jó minőségű,
• És/vagy ha szorgalmas vagy, készíts az alábbi megrendelésre fejlécet bármilyen képszerkesztővel: ,,Egy pirosas-narancsos, őszies hangulatú fejlécet szeretnék, ami 1000 képpont széles, 550 képpont magas, szerepelnek rajta bögrék, gőzölgő tea, levelek, könyvek és egy vörös hajú lány. Ne legyenek éles határai, hanem fokozatosan halványuljon el a széle." 
• Ebben a kategóriában max. 3 munkát küldhetsz,
• Fő zsűri: Elizabeth A. Slattery.

7. Kritika

• Az írásod lehet blog-, könyv-, vagy filmkritika, bármilyen alkotásról,
• Az egyetlen megkötés, hogy a kritika szeptember 15.-e utáni legyen, 
• Ebben a kategóriában max. 2 munkát küldhetsz,
• Elbírálja: Joy Mckenzie.

Ha bármelyik kategória felkeltette az érdeklődésedet, jelentkezz saját alkotásoddal a demigodcritics@gmail.com-on december 27. éjfélig.  Jelentkezésed akkor érvényes, ha betartod a követelményeket, és kirakod az alábbi jelentkezési lapot jól látható helyre az oldalsávodba, erre a bejegyzésre mutató linkkel. Akár az összes művészeti ágban pályázhatsz, ha kedved tartja. A nyerteseket nem értesítjük külön-külön, tehát feliratkozni érdemes!!! Kérdéseket feltenni kommentben, vagy e-mailen lehetséges.
Jelentkezni CSAK e-mail-ben lehet!

Díjazás

Az eredményhirdetés egy ünnepélyes, egy hetes rendezvény keretében zajlik, a december 28-tól január 3-ig tartó héten. Minden nap egy kategóriát értékelünk ki, fotó, novella, kisfilm, rajz, vers, fejléc, kritika sorrendben.
Mind a 7 kategóriában 3 dobogós lesz, így összesen 21 ember szerezheti meg az értékes jutalmakat. Minden résztvevő emléklapot, a legjobbak pedig oklevelet kapnak. Ha nagyon szoros a mezőny, különdíjasokat is választunk. A díjak a következőek:

1. Helyezett: interjú a nyertessel a Szonidea blogon + fejléc / kritika / trailer, és hirdetés az oldalsávban 3 hétig.

2. Helyezett: 2 hétig hirdetés az oldalsávban + kritika/ fejléc.

3. Helyezett: 1 hétig hirdetés az oldalsávban + ajándék montázs.


Különdíjas: 1 hétig hirdetés az oldalsávban.

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a kezdeményezés! Lehet, hogy kitűnően tehetséges vagy mondjuk rajzolásban, és benned lapul a lehetséges ,,Hét festője"?
Várjuk a jelentkezésed,
Üdv: A Demigod Critics csapata (Joy, Elizabeth, Sophia és Szoni). ;)

Kritika-The Secrets of the Forest

Helló, rózsaszálak! Elsősorban szeretnék végtelen bocsánatot kérni  Vivien J.-től, amiért megvárakoztattam. Két évados blogjáról, a már több díjat és versenyt nyert The Secrets of the Forest -ről kellett kritikát írnom, amit alul el is olvashattok, végre valahára. A Szereplők szempontot itt sajna ki kellett hagynom, mert nem tudtam annyira kiismerni a karaktereket (félreértés ne essék, imádom a történeted). Sajnálom az iszonyúan hosszú késleltetést, kedves író! Remélem azért tanulni fogsz a tanácsaimból, bár azthiszem inkább én tanultam a te blogodból.:)

Cím: A cím teljesen a történetet tükrözi. A tiltott erdőben meggyilkolt Katherine titkát, legendáját egy váratlan rokon, Elena próbálja felfedezni. Meg akarja találni a gyilkost, aki annak idején elvette Katherine életét, és mindent megtesz annak érdekében, hogy fényt derítsen a titkokra. A The Secrets of the Forest cím magyarul valahogy úgy hangzana, hogy az erdő titkai. A The Secrets a történetben szereplő rejtelmességekre utal, amikről szinte alig tudni valamit, a the Forest pedig Katherine halálának nyomaira épült, ugyanis a történet összességében a lány haláláról, és ennek legendájáról szól. Tehát nagyon jól választottad meg a címet, gratula!

Cím: 5/5

Design: Bevallom, egy ilyen sztorihoz nem a kék szín jutott volna eszembe, hanem inkább a sötétzöld, de a te blogodnak ez áll a legjobban. Imádom a színárnyalatot, egyszerűen csodás! De térjünk is át a fejlécre.

Nekem ez egy icipicit üres. Nincs különösebb bajom vele, ráadásul gyönyörűszépen beleolvad a háttérbe, ami külön jutalompont. De egy kicsit lehetett volna részletezni, tükrözni rajta azt a titokzatosságot, amit a történet takar. Több misztikus részletet akarok látni a fejlécen, hogy jobban átadja azt az érzést, amit a történet olvasásakor érez az ember. Ám ebben az ürességben van valami jó is. Talán éppen azért nincs túlzsúfolva, mert a titkok ezerszámra nőnek a fejezeteidben, amit én díjazok. Talán ezt próbálja átadni a fejléc, talán a halvány, egyszerű külső mögött megannyi rejtély, szenvedés, árulás, titok és misztika lapul. Talán.
Tetszik, hogy az oldalsáv olyan magas, vagyis, hogy nem ugyanabban a vonalban kezdődik, mint a fejezetek. A fülszüveg került legfelülre, aminek bizony ott is a helye, de a leírás felett elhelyezkedő kép színei nem passzolnak valami nagyon a dizihez. Egy picit túlságosan virítónak találom, túl élénk a többi árnyalat között, ami a blogodon van. Sajna már előre látom, hogy ez egy nagyon rövid kritika lesz, ugyanis az iskola miatt nagyon fáradt és kikészült vagyok. Ezért is végtelen bocsánatot kérek, de folytassuk is tovább a "kritizálást".
A chat. Bár nekem sok esetben nem tetszenek az olyan üzenőfalak, amik beleolvadnak a háttérbe. De a te blogodon ez meglepően jól mutat, talán azért is, mert az alsó részt, ahová a szöveget kell írni, más árnyalattal színezted. Ez nagy ritkaság, de nem tűnik úgy, mintha az oldalsáv magába készülne nyelni a chat-et, sőt, kifejezetten jól mutat.
A menü is nagyon tetszik. Jó, hogy külön tartalmat készítettél az évadoknak, tetszetős, ahogy az egér rávitelével a dobozok más színre váltanak. Külön oldal jár még a legendának is, ami szerintem csak még misztikusabbá teszi a blogodat. Ami nem is baj.
Én külön szoktam értékelni azokat a blogokat, ahol a feliratkozott emberkéknek "nevet" adnak. Olyan "nevet", ami a történettel kapcsolatos, ez esetben nálad a Kiválasztottak címet kapta a Feliratkozás modul. Az ilyen kreatív elnevezéseket én nagyon szeretem, sokkal izgibbek meg jobbak, mint az uncsi Olvasók, vagy Feliratkozók címek. Félreértés ne essék, nem akarok én senkit bántani, de egy kreatív címmel bármit fel lehet dobni, ettől érdekesebb lesz az oldalsáv, vagy akár bármi más.
És akkor azthiszem, ennyit is a design kitárgyalásáról, fussunk neki az újabb szempontnak!
Design: 4/5

Történet: Egyszerűen lenyűgöztél! Az a kreativitás, amit te ebbe a történetbe befektettél, nálam már az eget üti. Elképesztő, mi mindent lehet alkotni egy kis gondolkodással és tehetséggel. Nem is csodálom, hogy ennyi versenyt és díjat nyertél már, hiszen ha valaki, akkor te, kedves Vivien, maximálisan megérdemled! Ugyebár már 2013 óta folytatsz gőzerővel munkát az eszméletlenül jó blogodon. És azt kell mondjam, hogy szerintem te mára profi lettél írásból. Vagyis taníts, mester!
A történeted egy kissé misztikus, van benne krimi, mindez egy kis szerelemmel megfűszerezve. A kastély, a számtalan legenda meg rejtély és a két nép közötti harc (remélem nem értelmeztem félre és írtam el valamit esetleg) egy kis középkori hangulatot teremt, de persze ez nem baj, nekem nagyon is bejön. A modern világ keveredik bőven ezzel a régies hangulattal, jól kitaláltad, minden elismerésem.
Nem mondanám, hogy olyan sokat olvastam a blogodból. E miatt nem is tudtam kiismerni a szereplőket, tehát ezt a szempontot most ki fogom hagyni (bocsika), amint azt a kritika elején is említettem. De a lényeg úgyis az, hogy imádom a történeted, gratulálok!
Történet: 5/5

Fogalmazási stílus: Bevallom, nem találtam különösebb hibákat a fogalmazásodban egy két hibás szó vagy helytelen, érthetetlen mondaton kívül. Engem tényleg lenyűgöz az írástudományod, örömmel olvastam végig minden egyes sorodat. Néhány vessző rossz helyre került, néhány ékezet le lett felejtve, néhány betű eltűnt vagy felcserélődött, de ezek egyáltalán nem nagy hibák, és megmondom őszintén, hogy én csodállak téged, te tényleg sikeres vagy és leszel a bloggervilágban, és az interneten kívül is.
Fogalmazási stílus: 4/5

Összesen: 18/20

Borzasztóan sajnálom, hogy több, mint egy hónap után egy ilyen satnya és rövid kritikával tudok jelentkezni csupán. Ennek ellenére viszont nekem egy élmény volt elolvasni a blogodat és írni róla. Köszönöm, és gratulálok! További sok sikert a fantasztikus blogodhoz! :3 :)

Kritika - Evolution - A leszármazottak

Szép napot kedves olvasók!

A mai nap alkalmával arra gondoltam, hogy egy kissé feltörök a megszokott, monoton hétköznapok ritmusából, és egy nem mindennapi, eddig még nem látott újdonsággal érkezem hozzátok, ami nem más, mint egy...kritika. Na jó, talán kicsit kiszíneztem a dolgokat, de annak ellenére, hogy hetente hozok ilyen bejegyzéseket, most mégis különös örömmel álltam neki a kritika megírásához. Tehát ha kedved támadna egy izgalmas, fantáziadús blog alapos elemzéséhez, vagy csak egy jót szeretnél szórakozni egy fejlődésben lévő kritikaíró ügyetlenkedésén, akkor mindenképpen kapcsold be a gépedet, és egy papírzsebkendő meg egy tál pattogatott kukorica társaságában vesd bele magad az elemzésembe! Mai munkám Nicolette F. Evolution - A leszármazottak című blogját vette alapul. Jó olvasást kívánok! :)

Cím: Cím szempontjából nem igazán szoktam kötözködni, mivel az elnevezés kiválasztásának alkalmával a bloggerek az esetek többségében találó címeket ajándékoznak a történeteknek. Ha a történetre való utalás megvan, akkor a lényeget magadénak mondhatod, de a kreativitás és a megfelelő tömörítés sem maradhat a színfalak mögött. Ha mindhárom tényezőt magába foglalja a cím, akkor azt hiszem, hogy nyugodtan állíthatom azt, hogy megfelelő elnevezés jellemzi az illető blogot.

A te esetedben talán először éreztem úgy igazán azt, hogy a címben nem található kifogásolható tényező. Ami talán egy picurkát zavart, az az volt, hogy a cím első része angol nevet kapott, amit már csak anyanyelvünk szempontjából sem díjazok. De ezt az apró megfigyelést szem elől tévesztve találó elnevezést sikerült kitalálnod. A maga módján találó, hiszen utal a történetben lezajló eseményekre, jelentős változásokra. Nem túl rövid, de nem is olyan hosszú, hogy ne lehessen első pillantásra kibogarászni. Egyszerűsége és két részre való tagolása hamar megfogott, és nem kis mennyiségű  izgalmat és érdeklődést keltett bennem. 

A cím első része magyarra fordítva fejlődésként, evolúcióként hangzana, amely teljes mértékben passzol a történet kimeneteléhez. Második része pedig nyilvánvalóan a főbb szereplőkre utal.

Az én szerény véleményem szerint nagyon tetszetős, izgalmat és érdeklődést keltő, különleges elnevezést sikerült a blogodra ruháznod!

Cím: 5/5

Design: A blog a maga egyedi módján igazán elragadó kinézettel büszkélkedhet. A narancs és szürke a domináló szín, amelyek ízlésesen társulnak egymáshoz, letisztult külsőt biztosítva. A design alapkinézete egyszerű és tetszetős, de akad pár hiba, amelyeket nem ártana orvosolni.

Első ízben a fejléccel akadtak problémáim. Az egyszerű magyarázás kedvéért pontosítanék, mivel két olyan tényező akadt a fejléccel kapcsolatban, ami rövid idő alatt szemet szúrt.

Először is a kép mérete zavarta a design összességét. A kép túl kicsi helyet kap a blogon, éppen ezért az arra járóknak nem a fejléc kelti fel először a figyelmüket, az aprósága miatt. Én úgy gondolom, hogy a fejléc egy blog alapeleme, amely tükrözi a blogon található történetet, az elbeszélés hangulatát, szereplőit, helyszíneit, stb. Ebből az okból kifolyólag ajánlom figyelmedbe a fejléc méretének nagyobbá tételét, amely nem csak az olvasók első benyomását, hanem a design összhangját is emelné egy fokkal. 

Ha már a fentiekben szó volt a fejléc történetről való tükrözéséről, bele is vágnék a második megfigyelésembe, amelynek nagyobb jelentősége van, mint az előzőnek. Mint azt már említettem, a fejlécnek egyfajta ,,tükrözési" szerepe van a bloggal és a történettel kapcsolatban. Ezt a kritériumot hiányoltam a te fejlécedről.

A kép közepén megfigyelhetjük az alaposan kisminkelt, gyönyörű főszereplőnket. A legfontosabb szerepet tölti be a történetben, tehát logikus a középen való elhelyezkedése. A lány körül elterülő motívumokhoz különböző textúrákat választottál ki. Ezek között megtalálhatunk egy csigalépcsőt, érdekes mintázokat, különböző, a karakter körül elhelyezkedő üvegszilánkokat. Ez eddig még mind szép és jó lenne, de kérdem én, hogy hol van a hasonlóság a történet kibontakozása és a fejléc világa között? Első látásra nem mondtam volna meg, hogy egy akciódus fantasyval találom szembe magam, leginkább egy gimis, esetleg szerelmes sztorira tippeltem volna, amely ugyan nem áll olyan távol az eseményektől, de a lényeget még csak meg sem közelíti. Jótanácsnak csak annyit, hogy ha egy átjavított, új fejlécre vágynál, mindenképpen használj fel harcos, fegyveres, robbantós textúrát, amely egy letisztultabb tükröt nyújtana az olvasóid felé. A főszereplő karakteréről se feledkezz el ebben az esetben, és a fejléc készítésekor tanácsosabb volna egy olyan képet keresni Caitlin-ről, amely jobban passzol a személyiségéhez és külalakjához. A cím felírása bonyolult, de mégis egyedi. Külön kiemelném a főcím E betűjének felírását, amelynek láttán egy kis kibogarászást kellett alkalmaznom, de ezt leszámítva szín, méret és betűtípus szempontjából is megfelelőnek találtam a felírást.

A sötétszürke háttér láttán a viharszürke égbolt jutott eszembe. Ez az árnyalat nagyon megkapó és szép, de ugyanakkor egyfajta fagyos hangulatot kelt a nézelődőben. Én a te helyedben egy egy-két árnyalattal világosabb szín mellett döntöttem volna, de mivel a blog háttere passzolt az oldal többi részéhez, nem köthettem bele ebbe a nézőpontba.

Az oldalsáv terén nem akadtak nagyobb gondok. Szinte mindent rendezetten, szépen sorban találtam. Az oldalak a sáv tetején helyezkednek el, a betoppanó bloggereknek kedvezően. Ezután egy hangulatfestő mozgókép és rövid kis idézet fogad. A fülszöveget külön kiemelném, hiszen választékos írásmódja és izgalmas tömörítése olvasásra serkenti az olvasót. Helyesírási, elírási hibát nem találtam benne, a fogalmazás is figyelemfelkeltő, tehát nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy egy különleges, érdekfeszítő előhangot mondhatsz a magadénak.

A rövid kis előhangot az izgalmas előzetes követi. Ebben sem találtam kivetnivalót, hiszen a jelenetek tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Sajátkészítésű videók terén egy nagyszerű előzetest mondhatsz magadénak, amely (ha emlékezetem nem csal) egy elismerést is kapott a blogos versenyektől.

Most pedig egy olyan szempontot fogok kritizálni, amelyre szinte mindegyik kritikám alkalmával sort kerítek. Ez pedig nem más, mint a Chat-modul háttérbe való színezése. Értem én, hogy a bloggerek manapság törekednek egy kellemes összhangú kinézet létrehozására, amelyhez a színek egyeztetése is elsődleges fontosságú. Éppen ezért gyakran abba a tévedésbe esnek, hogy a csevegő hátterének búcsút intve a modulsávba olvadás mellett döntenek. Természetesen a blogger döntésén múlik ez a változtatás, de én azért mindig megjegyzem, hogy ha az írónak csak alkalma adódik rá, akkor ne kövesse el azt a hibát, hogy összemossa az oldalsáv hátterét a Chat színeivel. Egy körvonallal ellátott, különböző szinezetű csevegő ugyancsak szebb összképet mutat, mint egy szürke kisegér módjára háttérbe olvadó. Ha ezt az eljárást szem előtt szeretnéd tartani, ajánlom egy-két sötétebb árnyalat használatát, gondolok itt most egy világosabb narancsra és egy ugyancsak halványabb szürkére. A Chat alsó része teljes mértékben rendben van, de én örömmel fogadnám azt a jövőben, ha az előbb leírtakat a beszélgetések hátteréről is elmondhatnám.

A könyvborító nemes egyszerűsége és szépsége az apró méret ellenére is hamar kimagaslott a narancs sávból. Valamilyen okból kifolyólag ez a kép igencsak megfogott, és első látásra elnyerte a tetszésemet. Habár a betűtípus és a borító első fele nem tartozott a kedvenc részeim közé, a könyvborítót még mindig találóbbnak éreztem a fejlécnél, a hátsó oldalt figyelembe véve.

Az utolsó modul külön megemlítést érdemel. Szemmel láthatóan számos blogversenyen vettél részt, és számos blogversenyen kisebb-nagyobb helyezést értél el. A jelentkezési lapok tömkelege egy kissé szúrta a szememet ott az oldalsáv végén, de a formaságok fölött szemet hunyva igazán szép dolog az, hogy van annyi bátorságod, hogy ilyen sok versenyen vegyél részt. A bloggerek többsége ( köztük jómagam is) heves hezitálás árán vág bele egy versenybe, tehát igazán figyelemreméltó, hogy a blogversenyek többségéből kiveszed a részed, ráadásul díjak társaságában térsz vissza. Ehhez csak gratulálni tudok, és számtalan sikeres megmérettetést kívánok a következőkben!

Az oldalak terén nagyon rövid leszek. Az oldalak többségét rendben találtam, és a díjaktól elérve a wattpadig, mindet megfelelőnek minősítettem. A szereplős oldalt viszont még kibővítettem volna egy-két dologgal. A karakterekről alkotott sokatmondó képek és személyiségtükröző idézeteken kívül egy pár soros ismertetőt szívesen olvastam volna. Ezekben olyan általános információk kaphattak volna helyet, mint például haj- és szemszín, életkor, belső tulajdonság, és a te esetedben a különleges képesség. Ezen információk feltüntetése nem csak az olyan betoppanók számára volnának kedvezőek, akik még nem olvasták a fejezeteket, hanem azon bloggerek számára is, akik rendszeres követik a blog váltakozását. Senki memóriája sem tökéletes, éppen ezért nem ártana egy rövid kis leírás az egyénekkel kapcsolatban a szereplős oldalon.

A fejezetek felsorakoztatására egy egyszerű, de mégis nagyszerű megoldást választottál. Egy találó és kifejező montázs, illetve egy elválasztó vonalként szolgáló díszes motívum társaságában tünteted fel a részeket, amelyek szép sorban sorakoznak az oldal vége felé. A betűtípus és az áttűnési technika megfelelő, tehát ez is teljesen rendben volt.

Az érdemeim, kritikáim és wattpad oldalakon szintén nem akadtam kivetnivalóba. Az első, illetve harmadik oldal teljes mértékben rendben van, de a felsoroltak közül külön kiemelném a kritikás oldalt. A kritikák kivitelezése egy különleges módszert használ fel. A képek a kurzorral való érintkezéskor szövegbe váltanak át, és ekkor már kibontakozhatnak előttünk a teljes, profi kritikák. Röviden tehát az oldalak is megfelelőek, és egy-két javítás árán tökéletessé varázsolhatod őket.

A bejegyzések háttere azonos a modulsáv hátterével, amelyeket egy sötét, narancs függőleges vonal választ el egymástól. A bejegyzések színe követi a blog színvilágát és stílusát. A betűtípus könnyen kivehető, és ez a blog többi részéről is elmondható. Érdekesnek találtam a bejegyzések dátumának középen való elhelyezését és a mozgóképek, montázsok jelenlétét a fejezetekben. A bejegyzések címébe sem tudtam belekötni, hiszen az alcím felírását és a blog további betűtípusait is hűen követték. Nem a túlbonyolított írásmód és olvashatatlan betűtípus tette nevezetessé a blog bejegyzéseit, hanem a nemes egyszerűség. A főoldal nézegetése közben az jutott elsőnek az eszembe, hogy a bejegyzések kivitelezése tökéletes, könnyen olvasható, és jóformán nem találni bennük hibát, amely elrontaná az összképet.

Röviden és velősen ennyi lenne design terén, remélem sikerült valami újjal is szolgálnom. A változtatások kapcsán csupán annyit, hogy a fejléc méretét és mivoltát csiszolgasd kézenfekvőbbre, és a leírtak alapján próbálj meg javítani a további apróbb hibákon. Így a végére azt is hozzábiggyeszteném, hogy nagyon szorgalmas és találékony vagy, amiért a blog teljes kinézetét, és minden apró-cseprő dolgát saját magad készítetted el. Fogadd őszinte gratulációmat a munkásságodért! :)

Design: 4/5

Történet: Már a cím elolvasása és a blog első megtekintése után rájöttem arra, hogy egy akciódús, fantasy történettel állok szemben. Alapból odáig vagyok az efajta írásokért, éppen ezért öröm és izgatottság társaságában vártam ki a blogod sorra kerülését. A fejezetek olvasása közben vegyes érzelmek játszódtak le bennem. Itt az elején le szeretném szögezni azt, hogy imádtam a történet minden egyes pillanatát, fejezetét és sorát! Egy nap alatt befaltam az egészet, és a történet eddigi vége után csak az járt a fejemben, hogy nem tudom kivárni a következő fejezet közzétételét. Aztán rájöttem arra, hogy már egy huzamosabb ideje kritikát kéne írnom, így hát egy hosszú és tartalmas kritizálás meg fangörcs reményében hozzákezdtem a véleményem kifejtéséhez.

Történetünk elején megismerkedhetünk az eddig átlagos életet élő Caitlin Williams-szel. Az első fejezetben a lányt váratlanul meglátogatja Christina Pierce, aki fejlett tinédzserek nyomában járva egy különleges intézménybe viszi őket. Ez a testület az Evolution, ahová az olyan fiatalok járnak és tanulnak, mint Caitlin. Ez a váratlan találkozás egy új, jobb élet lehetőségét kínálja fel a lánynak, aki a választási lehetőséget kihasználva, gondolkodás nélkül belemegy a nő ajánlatába. Lehet, hogy nem kéne megbotránkoznom ezen, de nekem ez akkor is hirtelen és hamari cselekedetnek tűnt. Ezzel talán az volt a bajom, hogy egyből belevágtál a történet közepébe. Egy kis visszaemlékezés, régi életbeli bemutatás társaságát szívesen olvastam volna, amelyben egy rövidebb szemléltetőt kapunk a hősnő nem túl fényes, eddigi életéről. Az alapdolgok azért ott voltak, mint a régi, piszkálódó barátok és kiközösített főszereplő, de ezeknél egy kicsit több szükséges ahhoz, hogy a történet kialakulása előtt megismerjük a középpontban forgó szereplő háttértörténetét. A mostani fejezetekben örömmel fogadtam az egyre több és több visszaemlékezést, és őszintén remélem, hogy a következő részekben több bemutatásnak és emlékképnek lehetünk részesei.

Az első fejezetekben az Evolution épületét és lakóit ismerhetjük meg. Miközben a tanítás és ismerkedés kivitelezését olvastam, egy kis gimis szál megjelenését véltem felfedezni. A tanárok, osztálytermek megismerése, a menza és a különböző osztálytársak bemutatása egy határozott gimis-feelinget ébresztett bennem, amelyet nem fogadtam kimondottan rosszul, de azért nem is örültem neki annyira. Az izgalmak és fordulatok jobban magával ragadtak, de ezekre a lentiekben fogok részletesebb kitérni.

Tehát a fejezetek érkezésével egyre több és több információ bontakozik ki előttünk. Megismerkedünk az agytröszt Eliottal, a művészlélek Damian-nel, az erős Karával, az okos és szép Nicole-lal, és Christináról is egyre több információ derül ki, amelyek nem feltétlenül pozitívak.

Az iskolás napokat két megrázó esemény váltja fel. Az eddigi történet is fölöttébb szórakoztató volt, csupán az izgalmak a háttérbe szorultak és a humoros párbeszédek, barátságos ismerkedések alkották a történet középpontját.
De az igazi izgalmak akkor veszik kezdetüket, amikor Caitlin egy éjszakai séta árán Christina és egy rejtélyes idegen párbeszédének szem- és fültanújává vált. A beszélgetés egy készülőben lévő bűncselekmény körül forgott, amelynek hallattán a lány jobbnak látta menekülőre fogni. A földre pottyanó telefon hangja viszont megbélyegezte a főszereplő sorsát. A szertárban töltött éjszaka után (ál)vallomást kellett tennie a főnökasszonynak, aki egy iskolai elzárással büntette a lányt. Caitlin tehát egy rövidebb ideig szobafogságra van ítélve, ami a sulitól való elzárást tekintve nem is tűnik olyan vészesnek. Azokkal a fejezetekkel kapcsolatban, amelyek ezeket az eseményeket foglalták magukba, az volt a legnagyobb problémám, hogy Eliott személye egy-két fejezet erejéig kimaradt. De a következő részekben már jóval több szerepet tulajdonítottál neki, tehát nem panaszkodhatok.
A következő napon már jóval tragikusabb esemény bolygatja fel hősnőnk életét. Az édesanyja váratlan balesetet szenved, amiért Caitlin azonnal a látogatására siet. A kórházban arra is utalást kapunk, hogy a lány szülei elváltak, amit egy jó pontnak számítok a háttértörténethez.
A továbbiakban egy tartalmas beszélgetésnek lehetünk részesei, amelyekben kiderül, hogy a lánynak és közelebbi barátainak ( Eliott, Nicole) hasonló, megrázó emlékeik vannak. Ezt a párbeszédet érdekes volt végigolvasni, annak ellenére, hogy a közös emlék mivoltát és jelentőségét Még nem tudhatjuk meg.
És itt még szót emelnék arról a hatalmas, mindent a feje tetejére állító változásról. A történetet a robbanás előtt sima vizeken terelted, egy-két jelentősebb eseményt leszámítva nem bővelkedtünk a kalandokban. Ezt a végtelen csendet pedig egy óriási változás váltotta fel. Mit ne mondjak, alaposan megleptél. A sorsdöntő fejezet elolvasása után a gondolatok csak úgy erre-arra cikáztak a fejemben. És hogy ne hazudjak valami nagyot, alaposan összezavartál, és erről a legtöbb olvasód is így vélekedhetett.
Hogy honnan jött egy hirtelen kitörni készülő háború ötlete és ehhez hogyan kapcsolódik a hat fiatal története? Fogalmam sincs róla, de tényleg kíváncsi vagyok rá. Alapjában véve kreatív és jól kivitelezhető történet, de ha már ragaszkodsz a tervedhez, próbáld meg egy kicsit jobban megalapozni ezt a 180 fokos fordulatot. Gondolok itt most egy bővebb kifejtésre a város harci állapotáról, az emberek viselkedéséről a városban, az ellenséges erőkről, meg úgy kerek perec a háború kitörésének okáról. A történet kivitelezésének szempontjából az zavart a legjobban, hogy gyakran fölösleges dolgok/párbeszédek ecsetelését alkalmaztad a lényegesebb események leírásánál. Erre figyelj oda jobban az elkövetkezendőkben, hiszen ez is létfontosságú része egy történetnek.
Hamár a történet (igen, nekem is feltűnt, hogy minden második szavam a történet) kivitelezésénél tartottunk, külön megjegyezném az igék használatát és a mesélési formát. E/1-ben és jelen időben vezeted a cselekmény fonalát, amely talán nem a legbölcsebb választás volt részedről. Mivel csak a főszereplő gondolatait, érzéseit ismerhetjük meg alaposabban, a többi karakter személyiségét nehezebb kiismerni. Ezzel nem is lenne nagyobb baj, hiszen számos remek történet követi ugyanezt a szálat, de a jelen időben való írás nem kedvez minden olvasónak. Jómagam sem rajongok túlságosan az efajta írásokért, és az első fejezetek olvasása közben szemöldökráncolva illeszkedtem a részek hangneméhez. Idővel ugyan hozzászoktam a jelen idő jelenlétéhez, de egy ilyen történethez talán mégiscsak kézenfekvőbb lett volna a múlt időben történő mesélés.
Előfordulhat, hogy egy kicsit szűkszavú voltam a történet terjedelméhez képest, de a lényeget most megpróbálom lerövidíteni egy-két sorban. Ami dícséretre méltó a blogodban: a történet alapötlete, a fejezetek havi rendszerességel való feltöltése, és a széles olvasói kör, illetve a jelen idő helyes és még számomra is megszerethető használata. Amire figyelj oda jobban a következőkben: a felesleges, lényegtelen, részletbe mélyülő dolgok alaposabb kitárgyalásának hanyagolása, a történet kivitelezése, háttérsztorik részletezése, kialakulása, a párbeszédek logikus, lényegretörő kimenetele. 

Történet: 4,5/5

Szereplők: Habár a történetben előforduló karakterek száma nem szökik az egekbe, most még sem térnék ki külön-külön mindegyikre. Elkezdve az ügyesen kialakított tanári kartól, elérve a szerethető, főbb karakterekig, mindenféle személyiségből egy kisebb ízelítőt kaphattunk. Választásom végül a fontosabb karakterek elemzésére esett, de mielőtt még belekezdenék a boncolgatásba, kitérnék pár sorban a szereplők általános körülírására.

A személyiségek kiválasztásánál legtöbbször jól jártál el, és találó tulajdonságokat ruháztál az egyéniségekre. A külső tulajdonságok leírásával végzetes hiba nem akadt. A legtöbb szereplő kinézetét már a szereplős oldal megtekintésével megismerhettük, a főszereplő lányról pedig minden fejezet elején egy mozgókép vagy montázs található, a fejlécről meg könyvborítóról már nem is beszélve. A külsőről alkotott elképzeléssel nem is akadna gond, de egy-két alkalommal hiányosak volt a karakterek leírása. Az öltözetek pontosabb leírásába nem köthetek bele, habár ezek nem alapdolgok, nyugodtan rábízhatjuk az olvasó képzeletére, de azért egy-két alkalommal nem árt meg a ruházatok bemutatása sem. Külső szemléltetés alapján figyelj oda jobban a háttérszereplők körülírására, elsősorban a szem- és hajszínt figyelve meg.

A belső tulajdonságok terén nem vagyok teljesen elégedett. Az alaptulajdonságok szinte minden szereplőnél megvoltak, de a másodlagos karakterek egyénisége nagyobb vonalakban rejtett maradt. Gondolok most itt elsősorban Karára, akinek erős természete lévén nem sikerült kiismerni a gondolkodását. Vagy az okos és szép Nicole részletesebb bemutatása is elmaradt, amiért annyira nem is bánok, mert a történet során nem lopta be magát a szívembe. És ha már a kritikus kedvem is jelen van, térjünk át a fontosabb szereplők jellemzésére.

Ki mással is indíthatnám a sort, mint a művészlélek főszereplőnkkel, Caitlin Williams-szel? Tisztában vagyok vele, hogy az igazi neve a későbbiekben derül ki, de a kavarodás elkerülésének érdekében minden karakter eredeti nevét fogom felhasználni a kritika során.

Főszereplőnk élete váratlan és kellemes fordulatot vesz, amikor a Christinával lebonyolított találkozás után az Evolution intézménybe kerül. A lány ezután egy új életre, új barátokra, és egy óriási változásra tesz szert. Élete gyökeresen megváltozik, és egy veszélyes háború közepébe csöppen, amelynek ő lesz az egyik főszereplője. Mint kiderült, eddigi életének emlékeit elvették tőle, csupán egy-két emlékfoszlány és hamis elképzelés maradt meg a régi emlékekből. A háttérsztori kialakulásával az eddigi fejezetek alatt nem voltam megelégedve, de őszintén remélem, hogy a nem is olyan távoli jövőben többet is megtudhatok erről az összekuszálódott cselekményszálról.

Caitlin személyisége nem ragadott magával. Egy egyszerű, hétköznapi lányként kezdte, majd egy határozott, erős lányként folytatja az Evolution-ban. Az első fejezetek olvasása közben az a tipikus főszereplő lány képe derengett fel előttem, aki magányosan, különcként éli mindennapjait az iskola kegyetlen világában, miközben nem mindennapi tulajdonságok bolygatják fel a mindennapokat. Caitlin imádja a rajzolást, és az iskolapadban is megállja a helyét. A későbbiekben szoros barátságot köt a zseni Eliottal, a költészetrajongó Damiannel, az erős, de mégis szerethető Karával, és nem utolsósorban a szőke testvérpárral, Nicole-lal és Eric-kel. Élete viszonylag egyhangú ritmust vesz fel, mígnem a Christina okozta hazugságok napvilágra kerülnek. A továbbiakban még nagyon sok dolgot várok el a lánytól, többek között a kocentrációs képességének felhasználása érdekel, amelynek bekövetkezését határtalan türelemmel várom. Továbbá az is nagyon érdekel, hogy hogyan fogja megállni a helyét ebben a háborúban, és hogyan alakulnak a kapcsolatai a többiekkel. A jövőben mindenképpen szeretnék egy kerek háttértörténetet kapni a főszereplő részéről, amelyből megtudhatjuk, hogy a lány honnan származik, miért van itt, és mi lesz a döntő szerepe a jövőben.

Elsőszámú és vitathatatlan kedvencemmé vált az okos és jóképű Eliott Hopless karaktere! Már csak a színész miatt is odáig voltam a blogodért, de a történetben helyet kapó személyisége láttán teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Minden egyes mondatát, leírását és szerepét derűsen fogadtam, a háttérbe szorulásának végét pedig nem győztem kivárni. Hogy miért fogott meg ennyire Eliott egyénisége? A jellemző tulajdonsága az okos volt, és én egytől-egyig imádom az enyhén egoista és zseniális szereplőket. Másodszor pedig elképesztően helyes színészt választottál a kinézet bemutatásához. Helyesen döntöttél, ez tény, amiért egy hatalmas piros pont járt. :)

A megjegyzései és megjelenése mellett imádtam azokat a jeleneteit, amikor Caitlin társaságában tartózkodott. Szerény véleményem szerint aranyos párt alkotnának együtt, és az elkövetkező fejezetekben szorítani fogok kettejükért. Legjobb barátokként is megállják a helyüket, de megvan rá az a homokszemnyi reményem, amelyet nem fogok szem elől téveszteni. Itt még azt is hozzátenném, hogy Nicole és Eliott ,,közelebbi" kapcsolatát nem néztem jó szemekkel. A felsoroltak maradjanak meg közeli barátoknak, és hagyják csak kibontakozni Caitlin és Eliott viszonyát, hiszen ők az első perctől fogva erős szerelmi hatást gyakoroltak egymásra.

Akikről itt még szót ejtenék, az Damian és Kara lenne. Mindkét karakter első találkozás alkalmával belopta magát a szívembe, csupán az volt velük a problémám, hogy nem bontakozott ki a teljeskörű egyéniségük.
A Damian-t alakító színész is első látásra elnyerte a szimpátiámat. Az írás és a költészet iránti rajongása és különleges képessége is kedvező volt számomra. Akárcsak Damian, Kara is szimpatikus szereplő volt számomra. Erős, de ugyanakkor kedves lány, aki segítőkészsége mellett még jófej is. A legjobban az erős természete és a stílusa fogott meg. Talán az volt a problémám vele, hogy a személyisége nem rajzolódott ki teljesen, akárcsak a többi mellékszereplőnek. Viszont mindegyik karakter kapott egy-egy jellemző sajátosságot, amely alapján könnyedén azonosítani tudtam a szereplőket, és az arcokat is hozzá tudtam társítani.
Röviden és velősen tehát azt javasolnám, hogy a szerethető tulajdonságokkal ellátott szereplőidet írd jobban körül, több emlékképet és gondolatot vess be, amelyeket egy-két eltérő szemszögös fejezetben könnyedén meg is oldhatsz!

Szereplők: 4,5/5

Fogalmazás, stílus: A fogalmazás terén két részre fogom osztani a mondanivalómat. Először a fogalmazás, szövegalkotás terén fogok boncolgatni, későbbiekben pedig a helyesírásra térek ki részletesebben.

A fogalmazásod ügyes, kerek és értelmes mondatokat használsz. A szókincseddel sem voltak nagyobb problémák, de a szóismétlésekkel kapcsolatban annál több gubanc akadt. A legnagyobb gond talán az volt, hogy a szóismétlések nagyobb részt ugyanabban a bekezdésben, vagy éppenséggel mondatban fordultak elő. Ezek gyakorisága néha már zavarba ejtő lehet, éppen ezért a jövőben próbálj meg több figyelmet szentelni a szóismétléseknek. Hogy elkerüld egyes szavak sokszori feltüntetését, magadban gondold végig az illető szó szinonimáit, és akkor garantáltan nem lesz több problémád az ismétlésekkel. A szereplők nevének használatánál is gyakorta estél az ismétlések csapdájába. Az ismétlések elkerülésének érdekében, mielőtt leírnád az illető szereplő kereszt- vagy éppenséggel családnevét, gondold át az eddig leírtakat, és a változatosság kedvéért használj több köznevet ( pl. fiú, lány, nő, stb.) vagy személyes névmást.

A párbeszédek az esetek többségében elfogadhatóak voltak. Ezek által a szereplők is könnyedén kiismerhetőbbé váltak. A gondolkodási módjuk is találó, valamint a korhoz megfelelő. Ezzel kapcsolatban arra figyelj, hogy a beszélgetés tükrözze a szereplők személyiségét, nyelvgazdagságát, szóhasználatát, valamint gondolkodási módját. Természetesen a fontosabb dolgokat helyezd előnybe, a részletekbe mélyülőket meg hagyd a háttérbe.
A leírásokkal kapcsolatban rövid leszek. Legtöbbször megfelelő, nem túl hosszú leírásokat alkalmazol. Ezek nagyjából rendben is volnának, de a fontossági sorrendet itt sem téveszthetjük szem elől. A helyiségek és tájképek leírása tartozzon a fontosabb kategóriába, a szereplők öltözetének és kisebb tárgyak bemutatása pedig lényegtelen, nyugodtan rábízhatod az olvasó képzeletére. A szereplők alapkinézetét is foglald egy-két mondatba, de mint minden mással, ezzel sem szabad túlzásokba esni.
A hosszabb mesélésbe sem tudok igazán belekötni. Egy-két jelenetet és a helyesírási, elírási hibákat leszámítva a történet minden egyes sorát örömmel olvastam végig. Amit tanácsolni tudok ezzel kapcsolatban, az a beszélgetések lebonyolítása. Amikor ilyen részeket kellett bemutatnod, az esetek többségében egy két mondatos bekezdésben letudtad a dolgokat. Ezen a téren egy kicsit több információt vártam volna, hiszen lehet, hogy több időt vesz igénybe, de a hűséges olvasók szívesen olvasnának a szereplők között lezajló eseményekről.
A fogalmazás terén nagyjából ennyi lenne, át is térnék a helyesírásra.
A helyesírásod lényegében rendben van, de van egy-két gyakrabban elkövetett hibád, amely egy idő után már kényelmetlenné válhat. Ezekről próbálok most beszámolni neked, pár példával kiegészítve.
A fentiekben felhívtam a figyelmedet a szóismétlésekre. Ezekre figyelj oda jobban, de a szóismétlések kapcsán még koránt sem fejeződik be a helyesírási problémák sorozata.
Három nevezetesebb hibát fogok most megnevezni, amelyeket több alkalommal véltem felfedezni. Ebből a háromból az első az összetett szavak külön-, illetve egybeírásával foglalkozik. Jöjjenek is a példák:
,,A csoki barna fal remekül kiemeli őket."
,,- Viszont látásra! - köszönök el illedelmesen Eliott is ugyan így tesz, majd miközben  pultra tesszük az üres tálcát Eliott tovább mesél."
A fenti mondatok tökéletes példák az érvelésemre. Ez az elírást gyakran követed el, tehát nem árt felfigyelni ezekre. Az összetett szavakat legtöbbször egybeírjuk . Erre a legtöbb blogger figyelmét felhívom, tehát egy mindennapos hiba elkövetésével állunk szemben. Ha elbizonytalanodnál az összetett szavak leírásánál, gondolj arra, hogy milyen szerepet töltenek be egy mondatban (határozó, melléknév, stb.), és ezáltal könnyebbé válhat az összetett szavak helyesírása.
Másodiknak a vesszők helyesírását venném alapul. A vesszőkkel kapcsolatban is elég gyakran tévedtél, hol feleslegesen használtad, hol elhagytad, vagy éppenséggel hibásan helyezted el azokat.
,,Miután mindenki elhelyezkedett a tanárnő elindítja az órát."
,,Megrökönyödve állok pár percig aztán benyomom a huszas gombot, és a szobámba sietek."
Mindkét mondat ugyanarról a kihagyásról tanúskodik. Az első mondatban az elhelyezkedett, a másodikban a percig szavak után hagytad el a vesszőket. Annak érdekében, hogy a jövőben ne kövesd el ezeket a hibákat, a vesszők kitétele előtt gondold át a mondatrészek elválasztásának helyét, és ez alapján próbáld meg elhelyezni azokat.
Harmadik, és egyben utolsó észrevételem a névelőkről fog szólni. Először érkezzenek a példák, utána pedig a pár soros leírás.
,,Miután ez megtörténik, filmként játsszuk le az személy előtt új életét, így kreálva teljesen új eseményeket."
,,Ez mellett áll egy asztali lámpa és egy halom papír."
A névelőkkel kapcsolatos szabály hasonlóan hangzik: Mássalhangzóval kezdődő szó előtt a, magánhangzóval kezdődő szó előtt pedig az névelőt használunk. Ezt a szabályt tartsd észben a hibák elkerülésének érdekében, és a szókapcsolatok hangzása is a segítségedre lesz ebben.
A végére pedig a hibajavítás:  Előző mondatunkban ugyebár egyértelmű a megoldás. Az névelőnk helytelen használata az imént leírt szabály alkalmazásával kijavítható. Második mondatunkban előforduló elírás gyakori bizonytalansághoz vezet az embereknél. Az emellett és ez mellett kifejezés egy ideig vitatéma volt, de az én nézetem szerint az előző a helyes forma. Nem gyakran előforduló, de mégis zavaró hiba, tehát figyelmed ezek felett se lankadjon.
Nem túl hosszasan ennyi is volna a helyesírás terén. Elírásokon kívül nem igazán találtam más kivetnivalót, és őszintén remélem, hogy nem voltam szőrszálhasogató. A számomra fontosabb dolgokat leírtam, remélem sikerült pár új, hasznos információval is szolgálnom. Minden szavamat összegezve imádtam a blogodat, a történetedet és az írási stílusodat, ami annyit tesz, hogy tiéd a feliratkozásom és a rendszeres olvasói tagságom. Minden kétséget felülmúlva tehetséges és kreatív vagy! Csak így tovább! :)

Fogalmazás, stílus: 3/5
Összesen: 21/ 25

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és hogy  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)

Joy McKenzie - Bemutatkozó

Frissítés:
Azóta felhagytam a blogkritikákkal és kezdtem egy heti, hétfőnként megjelenő rovatot, ha bármiféle kritikát szeretnél kérni tőlem, film/sorozat/könyvkritika formájában kérd.

Üdv néked, drága barátom! Joy McKenzie vagyok, legalább is e művésznéven működöm az internet sötét bugyrai közt, és már napok óta azon töröm a kis buksim, mi a frászt írhatnék ide.

Nem, még mindig nem jutott eszembe semmi.

Lassan 7 éve foglalkozom írással, melyet még kis koromban kezdtem el, s 4 éve intenzíven foglalkozom kedvenc kis gépem billentyűzetének koptatásával. Emelt szinten tanulok magyart már egy jó ideje, s nagy szerelmese vagyok a magyar irodalomnak,így otthon vagyok csakúgy a szép-, mint az ifjúsági irodalomban. Vagyis inkább, hogy pontosíthassak, oda és vissza vagyok a régi, magyar költészetésrt és regényekért, a 21.századi írásokkal, csak mint filmekkel vagy zenével elég kritikus tudok lenni. Nem, nem vagyok régimódi, csupán megelégelltem, hogy a minőség és a hírnév egyre inkább kezd különválni egymástól.

Jellememből adódóan eléggé szókimondó alkat vagyok, ami nálam abból áll, hogy kimondok MINDENT amit gondolok.

De tényleg.

Mindent.

A probléma nem is ezzel van, hanem a nyers fogalmazásommal, s ez a kombó elég idegesítő tud lenni mások számára, így gondolhatjátok, nem egy utálóm van már. Mint fentebb leírtam, a könnyűolvasmányok nem állnak közel hozzám, nagy mániákusa vagyok a "korszakalkotóságnak", és született kritikus létemre elmondhatatlanul maximalista és "mindenbe bele tud kötni" típus vagyok. Szóval ha nem bírod a kemény kritikát, nem vagyok a te embered.

De miután végeztünk azzal, hogy elrettentelek téged tőlem, nyilván megfordult a fejedben, miért is lenne tőlem érdemes kritikát kérni. - Amiket én mellesleg nem is kritikának, inkább elemzésnek mondanék. - Hát... Egyéni véleményem szerint egy kritikus ettől számít kritikusnak, hogy mindenbe beleköt. De nem csak úgy megmondja a baját, a belekötésnek is lehet stílusossága. Ám az sem számít szakmabelinek, aki egyszerűen képtelen rosszat mondani egy műről, személy szerint azt is utálom, amikor valaki puhatolózva mondja ki a negatív véleményét. Az olvasók/rajongók álltalában észreveszik a jókat a műkben, a Kritikus arra való, hogy észrevegye a negatívat, és felhívja rá a figyelmet. Ettől Kritikus a Kritikus, hogy kritizál, mint ahogyan a nevében is benne van. Nehéz jó művet írni, annál nehezebb megírni a jó kritikát.

Ami személyes észrevételezésem szerint nekem egész jól megy.

Ezért is vágtam bele. Na de nincs ezen mit ragozni.

Hozzátenném egyébként, hogy három éve foglalkozom filmekkel, ugyan kritikákat még nem tettem közzé, csupán egyet a blogomon, de az a tipikus "minden filmen ott van és nem lehet vele moziba menni, mert már mindent látott" típus vagyok. Egy héten kétszer járok átlagban, ha nem többször, nálam ez afféle kötelező program. Lassan két éve tartom számon a mozijegyeim, s pont ma lett meg a 99. A közeli mozi törzsvendége vagyok, a büféseknek már elég ha annyit mondok, 'A szokásosat kérem!'. A 100. mozizásomra pedig zakóban, blúzban, nyakkendőben, karimás kalapban fogok menni egy sétabottal, s csinálni fogok egy "emelem a kalapom" képet a mozi előtt, hogy aztán feltehessem mindenhová, hogy ezt is megértük. Ez ilyen Joy dolog, ne próbáljátok megérteni.. :D

Mellesleg életem az interneten kívül is van, trú wigga (white nigga - fehér néger) létemre nagy híve vagyok a csapatos nyígásoknak, sokat járok házibulikba, szórakozóhelyekre is. (Egész ősziszünet alatt csak fürdeni voltam otthon, és még volt időm foglalkozni a blogommal, muhaha.) Modellkedem, s igyekvő ügyvédnövendék vagyok, nagy álmom, hogy az egyetemen jogot tanulhassak. Hatalmas hungarista vagyok egyébként, más tinilányok London, New York, és efféle álomvárosaik ellenére nekem a jó öreg Budapest álmaim jövendőbeli otthona. Nem vagyok jártas a design témában, nem fotózom, nem foglalkozom ilyenekkel igazából, az egyetlen téma amiben érdekelt vagyok az a könyvborító, így ezekkel a témákkal nem igazán fogok foglalkozni a kritikáimban sem, ha nem probléma. A tartalmat nézem szinte csupán, ami lehet nem is baj.

Hatalmas fanatikusa vagyok a Brains nevű drum and bass zenekarnak, s csakugyan fanatikusának tekinthet az Irie Maffia, és az Ivan & The Parazol is (igen, hungarista mivoltoim még a zenei ízlésemben is észrevehető), nagy álmom, hogy egyszer leülhessek egy kávéra Columbo-val (a Brains énekese), és beszélgethessek vele, úgy mindenről. Nagyon érdekel, valyon hogy láthatja a világot. (De így vagyok egyébként Petőfivel, Kossuthtal, Jimi Hendrixxel, és 2packal is, de rúluk sajnos lecsúsztam.)

Példaképemnek nevezem, mily meglepő, Petőfit, Kossuth-ot, és Jimi Hendrix-et.

Elérhetőség:

• új blogom: http://joy-mckenzie.blogspot.hu/
• instagram: http://instagram.com/joannaagness/
• twitter: http://twitter.com/halottbrains/
• facebook: http://facebook.com/joyymckenzie/
• tumblr: http://missydracon.tumblr.com/

Kritika - Sex&Shout

Hello-bello imádnivaló rózsaszálaink! :)
Mai nap alkalmával egy kritikával érkeztem hozzátok. Megrendelésem ismét újabb kategóriában kapott helyet, mivel ezúttal egy izgalmas, nem mindennapi Beatles-fanficcel volt dolgom. A kedves megrendelő- és írónő neve Veronika Szabó, a blog pedig a Sex&Shout elnevezéssel büszkélkedhet.
Mielőtt még belekezdenék a mondandómba ( ami bizony nem kevés), előre is szeretnék bocsánatot kérni a blog szerkesztőjétől. Szörnyen restellem, hogy az utóbbi időben kb. annyi hasznomat vette a blog, mint egy fűszál egy dagadt, elcsigázott hernyónak. A hatalmas csúszásért bocsánatot kérek a türelmes várakozótól, és egyben hálás köszönetet mondanék a kedves társamnak, Elizabethnek, aki az elmúlt hetekben a blog minden apró-cseprő feladatát elvégezte.
Így az elején még annyit, hogy legyen szép, bloggeres napotok! Remélem ez a kritika is elnyeri majd a tetszéseteket! :)
U.I.: Ismételten elnézést kérek az esetleges elírásokért, helyesírási hibákért, furcsa fogalmazásokért és rengeteg szóismétlés előfordulásáért. Kérlek nézzétek el nekem! :)

Cím: Immár sokadszorra egy angol elnevezésű, magyar bloggal dolgoztam együtt. Szerintem nem helyénvaló az, ha egy magyar nyelvezetű blog angol címet kap. Habár az angol egy fantasztikus nyelv, én mégis azt az elvet vallom, hogy ha magyar nyelven vezetjük a történetet, akkor maradjunk is meg anyanyelvünk mellett, a cím kiválasztásának alkalmával is. De ha a blogger mindenképpen ragaszkodik az angol főcímhez, akkor nem árt ha a magyar jelentés is felkerül az oldalsávba, angol nyelvet nem beszélő társaink kedvéért is. Nálad ez az eljárás nem lépett érvénybe, éppen ezért javaslom, hogy a jövőben tartsd szem előtt ezt a kritériumot.

A cím a Sex&Shout néven ismeretes. A második szó magyar megfelelője kiáltás, üvöltés lenne. A csapongó, heves érzelmeket tükrözi a cím második fele, amelyre számtalan példa adódott a történet során. Kettős jelentésű, amely burkoltan céloz a történet hangulatára. Az első rész jelentésével garantáltan mindenki tisztában van. Ez is találó (habár kicsit nyíltan közli a dolgokat az olvasóval), mivel a fejezetek során egy-két alkalommal erotikus jelenetek is előfordulnak. Bölcs módon, a nagyobb nézettség miatt te nem raktál ki korhatáros karikát a blogra, amely valamilyen egyszerű oknál fogva elnyerte a szimpátiámat. Viszont értelemszerűen közlöd az olvasóval, hogy a néhai cselekmények némi érettséget vonnak maguk után, tehát mindenki csak a saját felelősségére olvassa.

Röviden ennyi lenne: találó elnevezés, két rövidke szóban. Az elején kicsit előítéletes voltam ezzel kapcsolatban, de így végére már feleslegesnek érzem az első nézelődés alkalmával előforduló előítéletet. Első hangzásra bizony más dolgok jutottak eszembe( amit most nem írnék ide le), de lényegében nem volt probléma vele, és a végére kellemesen csalódtam a történetre utaló címben.
Cím:5\5

Design: Ha már választanom kellene egy sajátosságot a blogod kinézetéről, azt hiszem, hogy a fejlécet venném alapul. Különleges, nem mindennapi külsővel rendelkezik ez a kép, és ez a leírás nagyjából a blog egész külsejéről elmondható. Természetesen nem tökéletes, de már első látás alkalmával beleszerettem, és egy újabb, különlegesebb kategóriába soroltam be magamban.
Elsőnek mindenképpen a fejlécet szeretném körülírni. Hamar elnyerte a tetszésemet az, ahogy a bordó és feketés-zöldes árnyalatok társulnak egymáshoz. A fejlécen egyértelműen fő szerepet kap Saden és az öt beatle karaktere. Kivehető körvonaluk kedvez az olvasó szemének, de ugyanakkor a szereplők sokasága egy kis rendetlenséget csempész a fejléc világába, amely határozottan jól mutat a kép hátterén. Már a bal oldalon való elhelyezése különleges tulajdonságot hordozott magával, a kivitelezéséről már nem is beszélve. De mindezek a tényezők ellenére egy kissé mégis úgy éreztem, hogy a fejléc néha belezavart a bejegyzésekbe és a modulsávba.
Maga a fejléc alakja leginkább egy elkent festékpacára emlékeztet. Ezt  pedig nem sértésnek szánom. Sőt, határtalan kreativitást és szorgalmat fektethettél bele a fejléc elkészítésének munkájába, amely minden bizonnyal több időt elvett a szabad perceidből. Ehhez a profi munkához csak gratulálni tudok, hiszen olyan fejlécet alakítottál ki magadnak, amelyhez hasonlót igencsak kevés blogon találtam.
A problémám talán csak az volt vele, hogy folyton belelógott a modulsávba és a bejegyzések oldalába. Amikor először látogattam el a blogod oldalára, első látásra az a benyomás fogalmazódott meg bennem, hogy eltűnt a modulsávod. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy a fejléc teljesen eltakarta a bal oldalt, tehát ezáltal a modulsávot is. Ugyanakkor a főoldal bejegyzéseit is részben eltűntette. Ebben a kezdeti státuszban ijedten figyeltem a blog kinézetét, mivel elöntött a kétségbeesés az iránt, hogy talán nem tudom teljesen elolvasni a fejezeteidet.
De szerencsére az első, kételkedő meglátást hamar pótolta a kellemes megkönnyebbülés. Egy aprócska, bal oldalra irányuló helyváltoztatás árán a blog lélegzetelállító, teljes kinézete hamar kibontakozott előttem.
Tehát a fejléccel kapcsolatban sem akadtak óriási gondok. Ami még egy picurkát zavart, az az volt, hogy a fejléchez tartozó, sötét festékpöttyök gyakran belekúsztak az oldalsáv területébe. De ezt leszámítva igazán megfogott a fejléc egyedisége. A cím egyszerű betűtípussal íródott, de ezzel kivételesen nem akadt problémám, mivel tökéletesen követte a blog és történet stílusát. A szereplők egyfajta ,,ranglétrát" követtek, mivel legelöl foglalt helyet a főszereplő lány, és utána fontossági sorrendben következtek a többiek. A fehér-bordó-fekete-zöld színvilág is elragadóan mutatott. Előfordulhat az is, hogy egy kívülállónak zavaros lehet a fejléc világának összképe, de nekem igazán megtetszett a különlegessége és csipetnyi zavarossága. Talán a bal alsó sarok volt egy egy picurkát összefolyt, zavaros, de ezt leszámítva igazán megfogott a sokszínű, eltérő színek keveredése. Az oldalok mentén található festékpöttyökkel fordult elő az, hogy néha bele-belezavartak a desing összességébe, de ezalatt koránt sem arra gondolok, hogy rögtön tüntesd el őket a blog oldaláról, csupán nem árt odafigyelni ezekre a kisebb, zavaróbb tényezőkre is. Összességében tehát igazán szép fejlécet mondhatsz a magadénak, egy-két zavarosabb részlettel. Erre utaló véleményemet röviden, csupán két szóval jellemezném: Szép munka! :)
Egy rövidebb kis bekezdésben leírnám most a véleményemet a hátteredről. Az igazság az, hogy nem rajongok túlságosan az olyan blogok iránt, amelyeknél a háttér fehérre van színezve. Az a határtalan fehérség hatalmas ürességet hagy maga után, ami már nem kedvez annyira a szemnek. Ha a te helyedben lennék, én mindenképpen egy sötétebb árnyalatot választottam volna a háttér színéhez, gondolok most itt egy halványabb, lilás árnyalatra, amely mindenek előtt a bejegyzések hátteréhez is passzolna. Tévedésbe ne essünk, azért az sem mutatna túl jól, ha a blog háttere megegyezne a bejegyzések hátterével. Ezt az eljárást már csak azért sem ajánlom, mert ez a tett egy egyszínű, monoton külsőt vonna maga után, amely szintén nem volna egy kézenfekvő végeredmény.
A modulsáv kinézete hűen követi a fejléc színvilágát. Ugyanaz a háttérszín, ugyanaz a színvilág. Ha engem kérdezel, nekem kifejezetten tetszik ez a harmonikus eljárás. Az oldalsáv legtetején egy rövidke, de annál tartalmasabb köszöntővel fogadod a nézelődőt. Ebben a kis szövegben megosztod az olvasóval azt, hogy mire számíthat akkor, ha folytatja a nézelődést a blogodon. Ugyanakkor egy hangulatos képpel és idézettel szólsz az olvasó felé, ami kellemes hangulatot teremt a köszöntővel társulva.
A Menü modulban található oldalak áttűnési technikája egyszerű, de mégis megfelelő, úgy, ahogy van. Továbbá ha ezt még ezidáig nem említettem volna meg, nagyon tetszett az, hogy minden modul neve egy többszínű sávban van feltüntetve. Ehhez kapcsolódik a bejegyzések jobb oldalán található, a bejegyzések dátumát mutató sáv is, amely ismételtem a blog színezetét követi.
A modulsávról őszintén nem tudom, hogy még mit mondhatnék. Szerintem tökéletes úgy, ahogy van, minden modul megfelelő, fontossági sorrendben sorakozik lefelé. Külön kiemelném a Chat-et, amelybe első látásra beleszerettem az érdekes elnevezés és humoros mozgókép csatolása láttán. Viszont itt is megjegyezném azt, hogy egy-két színváltoztatás nem ártana annak érdekében, hogy a csevegő ne olvadjon bele teljesen az oldalsávba.
Hasonló érzelmek játszódtak le bennem, amikor belehallgattam a ,,Hamburg hangja", érdekes elnevezésű modul kínálatába. Ez a modul egy különlegesebb zenelejátszó szerepét kapta, amelynél jobbnál-jobb, kellemes hangulatot teremtő zenéket hallgathat az éppen arra nézelődő . Frappáns eljárás volt ez tőled, amely ismételten egy apróbb egyediségét képezte a blogodnak. Amit itt még megemlítenék, az a bejegyzések alatt helyet foglaló Rendszeres olvasók és Címkék modul.  Érdekesnek tartottam, hogy pont ezt a két modult raktad a bejegyzések alá. Ezek nem csak azért kerülhettek oda, mivel  fontosabb szerepük van, hanem ezért is, mert még jól is mutatnak ott alul. Egyedi volt a bejegyzések alatti és oldali modulsáv egyszerre való szereplése, és különös módon ebbe sem tudtam belekötni.
A bejegyzések kinézete egyszerű, de ugyanakkor nagyszerű. A háttér kellemes az olvasó szemének, ráadásul a betűtípus is egyszerű, könnyedén olvasható. A lilás háttér nagyszerűen mutatott a fekete szöveg mögött. Ami talán egy mákszemnyit zavart a bejegyzésekkel kapcsolatban, az a méretük volt. Kissé keskeny sáv jutott a főoldal bejegyzéseinek, amely véleményem szerint lehetett volna egy centiméterrel hosszabb. De ez csak formasági meglátás, amelyet már csak azért is írok le, hogy töltsem itt az amúgy is kevés helyet.
Csodával határos módon még a bejegyzések címének felírása is elnyerte a tetszésemet. Egyszerű betűtípus, amely a kurzor mozgatásával egy nem túl bonyolult alakváltozáson megy keresztül. Mivel nem csak a cím kinézetét követte, hanem még stílusos is volt, ezúttal nem tudtam tanácsot adni a változtatással kapcsolatban.
Ami még megfogott a bejegyzések terén, az a képeket körbeölelő kis keret volt, amely szintén passzolt az oldalsáv és design színvilágához. Apróságok csupán ezek az apró észrevételek, de néha ezek az apróságok dobhatják fel egy blog kinézetét. :)
 Még pár sorral bővíteném itt a design szempontot az oldalak elemzésével. Először is külön oldalt szenteltél az ötperces, rövidebb történeteidhez. Ennek igencsak nagy értelmét látom, mivel az olvasók ez által könnyebben ráakadhatnak a különálló novellákra. A másik oldal, amit külön kiemelnék, az a történet külön kis oldala. Ezen a részen imádtam a szereplős oldalt, amelyben minden egyes szereplő, legyen az fontosabb vagy mellékes, találó képek társaságában külső bemutatást kapott. Ezeket a képeket egytől-egyig imádtam, mivel nem csak gyakran megegyeztek az illető szereplőről alkotott elképzelésemmel, hanem mindig ugyanazt a keretet használtad fel alapul, amelyek összhangja mesésen mutatott ebben a bejegyzésben.
Az előzetes kapcsán csak annyit, hogy örömmel néztem végig a nem túl hosszú videót. Volt abban humor, volt abban egy kis rossz is, volt abban élvezhető zene is. Röviden tehát volt abban minden (beleértve a karaktereket, helyszíneket is), ami egy igényes, élvezhető trailerhez csak szükséges.
Mosolyogva fogadtam továbbá a képek, wattpad, mobilnézet és feliratkozás oldalakat . Különleges, nem mindennapi eseményeknek könyveltem el ezeket, amelyek csak még érdekesebbé tették a blog amúgy is színes világát.
Összességében tehát hamar megkedveltem a blog kinézetét. Egy nem mindennapi külsőt visel magán, amely különlegességként tör a sablonos, átlagos blogok kinézete fölé. Örömmel tölt el, hogy a mai napokban még vannak ilyen egyedi, de mégis sokszínű blogok is, amelyek egy-két javítást igénylő dolgok felettt szemet hunyva, tárt karokkal fogadják az olvasókat.
Design: 4\5

Történet: Már első látás alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy bizony egy Beatles-fanficcel fogok együtt dolgozni. Természetesen hallottam már a banda megtörhetetlen sikeréről, de a nevüket és egy-két számukat leszámítva nem tudtam többet róluk ( és most nyugodtan kövezzetek meg). De szerencsére egy Beatles- rajongó apával és nővérrel rendelkezem, tehát egy pár másodperces, halk kérdés árán egy félórás, tartalmas beszámolót kaptam a banda múltjáról. Tehát hamar belerázódtam a történet világába, amelyet egyből megszerettem, a fanficednek köszönhetően.
Talán furcsa lesz ezt hallani tőlem, de én kifejezetten szeretem az olyan írásokat, amelyek egy könyvet/sorozatot (vagy a te esetedben bandát) használnak a cselekmények alapkövének. Röviden tehát arra céloztam, hogy én kifejezetten kedvelem a fanfiction-ös blogokat. Amikor fanfictiont kapok elemzésre egy megrendelőtől, mindig örömmel látok neki, mivel olvasás közben jobban megismerhetek egy számomra ismeretlenebb, távolabbi világot. Ez a te történeted esetében sem képezett kivételt.
Ha jól értelmeztem a dolgokat, akkor talán nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy a történetnek valóságalapja is van. Tehát tulajdonképpen egy történelmi, Beatles-fanficcel állunk szembe, amely a pár évvel fiatalabb Németországban játszódik.
Történetünk elején a fiúbanda tagjai új ,,főhadiszállást" keresnek maguknak, mivel eddigi munkahelyüket, az Indrát bezáratják, Frau Schmidt jóvoltából. Munkahelytől mentesen a fiúknak tehát új helyet kell keresniük, ahol esténként fellépéseket tarthatnak. Ez a vágyuk hamar beteljesedik, mivel a tulajdonos, Bruno Koschmider egy új klubba helyezi át őket, amely Kaiserkeller néven vált ismerté. A fiúk eleinte nyugodtan kezelik a helyzetet, a klub nevének hallatán csak egy lepukkadt, átlagos épület képe dereng fel előttük.
Ám nem is sejtik, hogy mekkorát tévednek, amikor belépnek a klub ajtaján. Ugyanis a bárban dolgozik pultosként a gyönyörű és érinthetetlen Saden Koschmider. Aki már csak abból a szempontból is felkelti a banda érdeklődését, hogy a tulaj állítólagos lányaként tabu mind a négy beatle számára. A mondás szerint a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket, éppen ezért a lány határtalan kedvessége és szépsége mellett a fiúk egyfajta versengés szellemében próbálják megszerezni a fiatal lányt.
A bökkenő csak az, hogy Sadent nem lehet könnyen levenni a lábáról. Keménysége és érintethetetlensége mögé bújva próbál ellenállni a fiúk csábításának, ami napról-napra nehezebbé válik. Ráadásul a legjobb barátnője, Adel, is a csábítások csapdájába esik, tehát a főszereplőnek nem csak önmagát kell megvédenie az esetleges csalódásoktól, hanem fiatal és zöldfülű társát is.
A történet kimenetelét a fiatalság élvezetességei fűszerezik meg. A Beatles tagjai kipróbálják a kábítószerek, különböző italok erejét, de természetesen a testi élvezetek sem maradnak a háttérbe, amelyeket főleg a táncosnők jelenlétében tapasztalhatunk. De a fiatalok bajosabb kalandjai mellett a banda fantasztikus fellépéseibe is betekintést nyerhetünk. Ezeket a részeket különösen imádtam, mivel ezekben a fejezetekben figyelhettük meg a kor egyik legsikeresebb együttesének mindennapjait.
De térjünk rá egy kicsit a szerelmi-szálakra. Mint azt ezelőtt is említettem, én nem vagyok egy nagy romantika-kedvelő egyén, de még számomra is élvezetes volt végigolvasni azt, ahogy a fiúk megpróbálják megszerezni maguknak a gyönyörű Sadent. Már első látás alkalmával rástartoltak a szőke szépségre, aki csak nagy nehezen tudta hárítani az udvarlásokat. A legközelebb a szívéhez mégis csak a gitáros Paul McCartney került. A fiú lankadatlan reménnyel csavarta az ujja köré a csapos lányt, akinek a szíve mindig hevesebben vert a gitáros közelében. Kedvenc jelenetem ezzel kapcsolatban az volt, amikor Paul váratlan ismerkedést kötött a Sadenék házában lakozó blökivel. Nagyon aranyos és szerethető jelenet volt ez, talán az egyik kedvencem a történet során.
Habár az előbbi beatle hamarabb belopta magát a lány szívébe, a bandaalapító John Lennon sem hagyta hidegen. Az ő kapcsolatok ugyan nem volt olyan szoros, mint a fentieké, de az eddigi történet vége felé már ebben a kapcsolatban is kezdtek kissé komolyabbá válni a dolgok. A két beatle között kialakult egy amolyan versengés-féle a lány iránt, amely némi feszültséget keltett a két jóbarát között. A Saden- John szálnak a történet vége felé kezdett egy komolyabb hangsúlya lenni, egy kórházi eset alkalmával, amikor az egyik táncosnő, Elvira, rossz társaságba keveredett, és egy-két súlyosabb sebesüléssel lett gazdagabb. Ez a kis konfliktus csapatmunkára ösztökélte a két személyt, amely végül eredményes véggel fejeződött be.
Amit még a történetből kiemelnék, az a híres, rövidhajú szépség, Astrid Kircherr feltűnése a Kaiserkellerben. Némi port kavart fel a beatle-tagok között, de legfőkébben az egyik tagot hatotta meg a szőke lány feltűnése. A másik esemény amit még említésre méltatnék, az  az Adel bántó, de ugyanakkor színigaz, Sadenhez idézett beszéde. Ebben a párbeszédben Adel kifejtette azt, hogy nővére túl szigorú magához, és akármennyire is próbálja leplezni, nyilvánvaló, hogy érez valamit Paul iránt. Ezt a váratlan eseményt még váratlanabb következmények követik, amelyek végeredményére ezidáig még nem kaptunk teljes felvilágosítást. A történet eddig 5 hosszú fejezettel rendelkezik, amelyekből számtalan információt tudhatunk meg, de ugyanakkor számtalan információra vetül kisebb homály, amelyre minden bizonnyal a közeljövőben kapjuk meg a válaszokat.
Itt a történet kategória végén még külön kiemelném a blogodon található két kisebb novellát. Ezekben a rövidebb történetekben egy kis slasht olvashatunk, de ez csak felszínes megnevezés, mivel a történetek az égvilágon nem tartalmaznak semmilyen olyan cselekményt, amelyre korhatáros karikát lehetne aggatni. A legszebb és legjobb dolog ebben a két novellában talán az, hogy túlfűtött romantika nélkül fejti ki a szereplők közötti viszonyt úgy, hogy azok még ezek ellenére is élvezhetőek legyenek. A romantikus hangvételt gyakran könnyfacsaró, szívszorító leírások fűszerezik meg. Ez a két történet Paul és John kapcsolatát írja le, amely közelebbi viszonyban áll egymással, mint barátság. És ezekben az tetszett a legjobban, hogy a humor és az enyhe, elhullatott romantika mellett a nemes egyszerűség és a szerethető jelenetek is nagy szerepet kaptak. Ez a két novella A kis taknyos, aki angolnak született és a So, you call this love... elnevezést viselik magukon. Nagyszerű kis történetek ezek is, amelyeket csak ajánlani tudok mindenkinek. :)
Kissé hosszabban-vontatottabban ennyi lenne a történetről. Az elbeszélések nem az izgalom körül forognak, de ennek ellenére az olvasó sosem unatkozhat olvasás közben, mindig történik valami, ami vagy hangosan megnevetteti, vagy éppen hosszasan megríkatja a figyelmes olvasót. Nem tudok beleszólni a történetek alakulásába, mivel az úgy tökéletes, ahogy van. Remélem, hogy a jövőben még több olyan irományt olvashatok el, amely a te kezeid alól került ki.
Történet: 5\5

Szereplők: Mivel  nem egy mindennapi bandás történettel volt dolgom, amelyhez hasonlóak százával fordulnak elő, hanem egy egyedi, Beatles-elbeszéléssel, nem csak a történet alakulása, hanem a szereplők karaktere is mind nagyon egyedi és különleges volt.
Ami azt illeti, elég egyszerű dolgom lesz a szereplőkkel kapcsolatban. Lelki szemeim előtt hamar kibontakozott a szereplők külseje, köszönhetően a Szereplős oldal tartalmas képeinek, és az alapos, karakterek kinézetéről alkotott leírásoknak. Ráadásul nem csak az egyéniségek külső, hanem belső tulajdonságaiba is részletes betekintést nyerhettünk ez alatt az öt fejezet alatt. Minden szereplőhöz több jellemző sajátosság társult, tehát a szereplők terén igazán nem panaszkodhattam. A körülírás tökély volt, amelyet nem igazán tudok kifogásolni, szóval rá is térek a személyiségek rövidebb elemzésére.
A történet során elég sok karakter életét figyelhetjük meg. Elkezdve a világhírű, tehetséges öt beatle-től, elérve a vékony, kisminkelt táncosnőkig. Mivel a szereplők száma biztos meghaladna egy tízes számot (beleértve a főbb és mellékszereplőket is), végül amellett döntöttem , hogy csak a fontosabb szereplőket írnám le részletesebben. Remélem a lényeget sikerül beleszorítanom az elcsépelt soraimba, és sikerül meghoznom a kedvedeket ehhez a fantasztikus bloghoz.
Na hát akkor el is kezdeném a sort a mi erős jellemű, gyönyörű főszereplőnkkel, Saden Koschmiderrel. Amit itt leszögeznék, az az, hogy Saden, mint főszereplő, hamar belopta magát a szívembe. A legjobban határozottan az tetszett benne, ahogy mindig megőrizte a hidegvérét és erős, független nő maradt mint a fiúk próbálkozásaival szemben, mint a váratlan, baljós helyzetekben.
A szőke hajú, smaragdzöld szemű lány története koránt sem mondható boldognak. Élete nagy részében a klubban időzött, ahol legjobb barátnőjének édesapja képezte a tulaj szerepét. Mivel igazi felmenője rossz bandák társaságát kereste, a főszereplő lány legjobb barátnőjével és annak apjával kellett nevelkednie. Aki egy szép napon magához szólította Sadent, és szerelmet vallott neki. Ezek után a pultos lány kerülte a férfi jelenlétét, tehát kisebb mértékben megjelentek az úgynevezett ,,családi problémák". A történtek után, úgy gondolom, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy a főszereplőnk nem rendelkezik túl nyugodt családi múlttal. Ráadásul az öt beatle érkezése is nagy port kavart fel a lány életében.
A kis szerelmi háromszögről ( vagy sokszögről) csupán annyit, hogy mesterien alakítottad és játszadoztál az érzelmekkel. Egyik pillanatban Paul és Saden kapcsolatát erősítettem, másik pillanatban pedig körömrágva izgultam végig a főszereplő és John jeleneteit. Így végül talán mégis csak Saden és Paul kapcsolatának szurkolok, mivel a történet nagyobb részében ez a szerelmi szál bontakozott ki jobban. Habár az ötödik fejezetben John és Saden viszonya is egyre szorosabb és aranyosabb lett, szóval vegyes érzelmekkel gondolok erre a szerelmi háromszögre. Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből, de mindenestre kíváncsian várom a szerelmi szálak rendeződését!
A kedvenc tagom a bandából talán John Lennon volt, az együttes alapítótagja. A személyisége volt az, ami a legjobban megfogott  a karakterében. Humoros, magabiztos személyiség, gyakori komolysággal és egy csipetnyi egoizmussal meghintve. Ha kellett komoly és lelkizős, ha kellett vicces és csípkelődös is tudott lenni. Természetesen volt egy számomra kevésbé szerethető oldala, amely a testi élvezetek felé hajlott. Kevésbé nyerték el a szimpátiámat azok a jelenetei, amelyek utcalányok jelenlétében zajlottak le. A Sandenhez való viszonyulása is szerethető volt. Eleinte csak egy egyéjszakás kalandot szeretett volna eltölteni a lánnyal, de a későbbiekben úgy éreztem, hogy komolyabb érzelmeket kezdett táplálni a lány iránt, amelyek tovább tartottak volna egy gyors ágybabújásnál. Az első nagy szerelmi élménye is nyomot hagyott benne a következő időkre. Johnról röviden ennyit: Imádom a hangját, imádom a kinézetét, imádom a történetedben helyet kapott szerepét.
Másik jelentős Beatles-tagunk a gitáros, hódító Paul McCartney. Az ő személyisége eltérő volt a többi bandatagétól. Menő, gitáros fiú, aki a stílusával lopta be magát a szívembe. Elsősorban a kitartása hívta fel magára a figyelmet, amelyet Saden meghódításának szentelt. Ennek a srácnak komoly érzelmei vannak a főszereplő lány iránt, amely még nekem is feltűnt. A romantikus, udvarlós és kiskutyás jeleneteit imádtam a legjobban. Na meg a tehetsége és a barátsága is tetszett, amely Johnhoz kötötte, és amelybe a rövid kis novellák során nyerhettünk betekintést. Nem igazán tudom, hogy még mit mondhatnék vele kapcsolatban, legyen annyi elég, hogy odáig voltam a karakteréért, és örömmel olvastam a Saden-Paul jeleneteket.( Viszont szúrós szemekkel olvastam végig azt a kisebb baklövését, amelyet az egyik táncosnővel folytatott.)
Adel karaktere vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Fontosabb dolgok nem kerültek nyilvánosságra róla, tehát nem alakult ki egy kiépített személyisége. Nagyobb vonalakban tetszettek a jelenetei, főleg az, amikor John a hátán kísérte haza a lányt. Ugyanakkor kissé elsietettnek tartottam a hirtelen kapcsolatát a gitáros George Harrison-nal. Főleg a lány hozzáállása ért hirtelenül, amikor Sadennek számolt be az igaz tényekről. Ezek miatt egy kissé nehezteltem a karakterére, de legtöbbször nem akadt gond vele.
Összességében tehát ennyi lenne. A lényeget próbáltam belesűríteni a soraimba, remélem sikerült értelmes mondatokat létrehoznom. Előre is elnézést, amiért ilyen felszínes és kissé nyakatekert voltam, de a szereplős szempont valahogy soha nem volt az erősségem. A véleményem két mondatban ennyi lenne a karakterekkel kapcsolatban: Alaposan körülírod a szereplőidet, ezáltal könnyen kiismerhetők. Ráadásul szerethető egyéniségek fordulnak elő a történetben, amely hozzájárul az olvasás élvezetesebbé való tételéhez.
Szereplők:5\5

Fogalmazás, stílus: Ehhez a szemponthoz is elérkeztünk tehát, hosszas halasztások és kihagyások után. Ennél a résznél nem leszek annyira hosszú és terjedelmes, mint az előző szempontoknál. A kritikát most két részre osztanám, először röviden leírnám azt, amiben tényleg jó vagy és nincs mit javítani rajta. A fogalmazás második részében többek között a helyesírásodról fogok beszélni, meg egy-két apróságról, amire nem árt odafigyelni.
Már az első fejezet elolvasása után beleszerettem az írásodba. A bővített, kerek mondatok terén nem volt gond, mivel aprólékosan kifejezted magad a mondatok alkotásával. A fogalmazási stílusod dicsétre méltó, hiszen egyedi kifejezéseket és leírásokat használsz a történet aláfestéséhez. És ha már így szóba jöttek a leírások, egy-két mondatot ezekről is idefirkantanék.
A leírásokkal kapcsolatban nem tudok újdonságot mondani, mivel ezek sokszori használatát alkalmazod, mint a szereplők körülírásánál, mint a tájak lefestésénél, mint a házak, tárgyak, egyéb élőlények kinézetének kifejtésénél. Gyakran szoktam felhívni a bloggerek figyelmét arra, hogy figyeljenek oda jobban a leírásokra, de nálad ez az eset nem lép érvénybe, mivel a dolgok leírásánál alapos és lényegretörő mellékneveket használsz.
A párbeszédeket szintén feltűnő ügyességgel és humorral fűszerezve alakítod ki. Ezeket külön kiemelném, mivel talán ez a kifejezési forma volt az, amelyben a legjobban remekeltél. A párbeszédeknek fontos szerepe volt a szereplők kiismerésében is. Gyakran a dialógusok által tudtam a legjobban belelátni a karakterek fejébe, és azonosulni ezek gondolkodási módszerével. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy minden szereplő mondanivalóját találóan alakítod ki. A humor mellett azt is díjaztam, hogy pontosan úgy hoztad létre ezeket a párbeszédeket, mint ahogy az illető személy gondolkozna a valóságban is. Kor szempontjából is találóak voltak, mivel én a jelen helyzetben pontosan így képzelném el a nemrég felnőtt korba lépett lány és idősebb beatle gondolatmeneteit. Ráadásul a történetbeli időszámítást is figyelembe vetted, amely szintén hozzájárult a történet valósághoz való viszonyulásához. Ezalatt arra gondolok, hogy régebbi, hagyomás kifejezéseket használsz, amelyek olvasása közben nem éreztem úgy, hogy a 2000-es években járok, mivel nem találkoztam olyan kurta szóhasználatokkal, mint amilyenek a mai évszázadot jellemzik.
A mesélési stílusod is rendben volt. A szókincsed gazdag, tehát az ismétlések száma sem szökött az egekbe. A szereplők megnevezésénél pedig igazán nem panaszkodhatok. Ezekre különösen odafigyeltél, tehát nem kellett amiatt koptatnom itt a billenyűzetet, hogy kiokítsalak ezeket illetően. A másik dolog amit fennebb még megemlítettem, a mesélési stílusod. Olyan alkalmakkor, amikor a párbeszédek a háttérbe szorultak és a mesélésre került sor, soha nem estél abba a tévedésbe, hogy monoton mesélési ritmust vettél volna föl, ismétlődő kifejezésekkel. A történet minden egyes pillanata élvezhető volt, tehát nyugodtan kijelenthetem azt, hogy fogalmazás szempontjából megállod a helyedet ezen a blogon.
Most pedig rövidebben rátérnék a helyesírásra, elírásra, meg miegymásra. Nagyon sok új dolgot itt sem tudok mondani, mert nagyobb vonalakban a helyesírásod is tökéletes volt. Egy-két gyakoribb elíráson, elfelejtett vesszőcskén és helyesírási hibán kívül nem botlottam olyan gigantikus hibákba, amelyek azonnali orvosolást vonnának maguk után. Ezeket az apróbb hibákat szeretném most kicsit kitárgyalni, remélem lesz közöttük olyan, amiből tanulhatsz is.
Első és egyben leggyakrabban előforduló hibának venném a vesszők helytelen használatát, vagy éppenséggel kihagyását. Ezek a kihagyások/elírások voltak azok, amelyek hamar szemet szúrtak.
,,Igaz a szépségnek minden adottsága megvolt hozzá, sőt…"
,,Kétség kívül, ő mozgott messze a legjobban, így rengeteg rajongója is akadt, amik ebben az esetben nem voltak túl hálásak."
Az első mondatban az igaz szó után elhagytad a vessző helyét, a másodikban pedig a kétségkívül után ( amelyet mellesleg egybe írnak), fölöslegesen használtad fel. Az efajta hibák gyakrabban fordultak elő a fejezetek során, tehát figyelmedbe ajánlom ezek átjavítását.
Egy-két mondattal ezelőtt megemlítettem egy összetett szó helytelenül való leírását. Akárcsak a második mondatban, több helyen felfigyeltem arra, hogy egy pár összetett szót elválasztasz egymástól. Az alábbi példák segítségével indoklom meg érvelésemet.
,,A lány mámor ittasan ment fel a színpadra, és élete egyik legjobb formáját hozva, az eddigi legtöbb füttyszót kapta a közönségtől."
,,Haza viszem ezt a részeges állatot” – mondta higgadtan, miközben mindenféle szellemes szidalmat mondott neki."
A fenti példák igazolják az állításomat. Néha ezek a kölünírások is megjelennek, amelyek bizonyos esetekben szükségeltetik a két szó külön való írását, de legtöbbször egy összetett szó formájában vetjük őket a papírra.
A következő szempontom a kötőjellel ellátott szavak helyesírására fog irányulni. Mivel se időm, se kedvem  nincs hosszasabban magyarázkodni, ismételten példákkal fogok elődrukkolni.
,,Ez persze nem azt jelentette, hogy a hétköznapi emberek ne ismerték volna a környék csehóit kívülről, belülről."
,,Tudva a tényeket, mégis foggal, körömmel kapaszkodott a valóságba, hogy ezeket az eseményeket minél később kelljen átélnie."
A fenti szavakat tanácsosabb és helyesebb is volna kötőjellel írni. A kívülről-belülről és  foggal-körömmel formák nem csak helyesebbek leírás szempontjából, hanem még jobban is mutatnak ebben a formában. Nem túl súlyos hiba, de a figyelmed ezek fölött se lankadjon.
Röviden tehát nagyon jól és kifejezően írsz, a Beatles-rajongók boldogok lehetnek, hogy egy ilyen ötletes Beatles-fanficet olvashatnak az írásaidnak köszönhetően. A fogalmazásod ügyes, a helyesírásodról meg csak annyit, hogy van egy-két csiszolnivaló rajta, amit egy béta, vagy esetleg egy alapos átfésülés segítségével könnyedén el tudsz tüntetni. Figyelj oda a vesszők használatára, az összetett szavak gyakorabbi egybeírására, meg az apróbb elírásokra is (gondolok itt most szóközök hiányára, apró, de mégis szembetűnő elírásokra, amelyek főleg betűfelcserélések/kihagyások formájában találhatóak meg). A lényeget ide belesűrítettem, most tehát nyugodtan belekezdhetek az új fejezeted olvasásába, amely nemrég került nyilvánosságra. Szóval légy figyelmes és mindenképpen folytasd a történeted! Nagy sikernek fogsz örvendeni a Beatles-rajongók hűséges olvasóinak körében, ezt garantálhatom neked! Tartsd ki a blogod témája mellett! :)
Fogalmazás, stílus: 4\5
Összesen: 22\25

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és hogy  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)